Hasonlóan az agydaganatokhoz, a gerinc és a gerincvelő területén is kialakulhatnak jó és rosszindulatú, illetve elsődleges és másodlagos (úgynevezett áttéti vagy metasztatikus) daganatok. Előfordulási gyakoriságuk mind felnőtt, mind gyermekkorban az agydaganatokhoz viszonyítva kisebb. A gerinc területén jelentkező tumorokat elhelyezkedésük alapján 3 csoportba lehet sorolni:

extradurális daganatok: a gerincvelőt borító kemény burkon kívül elhelyezkedő daganatok

intradurális-extramedulláris daganatok: a keményburkon belül, de a gerincvelő állományán kívül elhelyezkedő daganatok

intramedulláris daganatok: a gerincvelő állományában elhelyezkedő tumorok

Áttéti daganatok mindhárom csoportban előfordulhatnak, de leggyakrabban az extradurális térben jelentkeznek.

Gyakrabban előforduló daganatok (szövettani besorolás szerint):

Neurinoma (Schwannoma): leggyakrabban a szenzoros gyököket körülvevő támasztószövetből kiinduló, lassan növő és jóindulatú daganattípus. Az esetek többségében az érintett gerincvelői gyök funkciózavara miatt kialakuló fájdalom és érzészavar (zsibbadás) a vezető tünet. Gyakran csak egy gyököt érint, de előfordulhat más betegségekhez (pl.: neurofibromatosis) társulóan is, ekkor több tumor is megtalálható a gerinc különböző szakaszain.

Meningeoma: leggyakrabban a háti gerincvelő területén fordulnak elő (82%), de kialakulhatnak a nyaki és ágyéki szakaszon is. Általában intradurálisak, azaz a dura materen belül, de a gerincvelő állományán kívül helyezkednek el.

  1. Klinikai tünetek: helyi vagy gyöki fájdalom, motoros (mozgató) funkciók zavara, szenzoros (érző) rendszer zavara, vegetatív (széklet, vizeletürítés) rendszer zavara
  2. Teljes eltávolítás esetén az újbóli előfordulás, kiújulás esélye nagyon kicsi.

Ependymoma: a leggyakrabban előforduló intramedulláris (gerincvelő állományán belül kialakuló), a támasztószövetet adó sejtekből (glia sejtek) kialakuló tumor, amely főleg az alsó thoracális (háti) és a lumbális (ágyéki) gerincszakaszokon fordul elő. Lassan növő, jóindulatú daganattípus, amely gyakran bizonytalan, enyhe tünetek miatt elvégzett MR vizsgálat kapcsán kerül felfedezésre. Gyakran társul hozzá cysta (folyadékkel telt üreg) kialakulása is.

  1. Myxopapilláris ependymoma: Szövettani besorolás (WHO) szerinti leggyakoribb típus, amely szinte kizárólag a conus medullaris és a filum terminale területén fordul elő.

Astrocytoma: főleg felnőttkorban jelentkező típus, amely a támasztószövetekből ered. Az esetek többségében a háti szakaszon fordulnak elő. Többségében jóindulatú, de ritkán előfordulhat rosszindulatú (magasabb grádusú) típusa is.  Az ependymomához hasonlóan itt is létrejöhet cystaképződés.

Dermoid és epidermoid daganat: szinte kizárólag gyermekkorban előforduló típus, amely főleg az alsó gerincszakaszon jelenik meg. Általában a dura materen belül, de a gerincvelő állományán kívül helyezkedik el. Minden esetben jóindulatú.

Hemangioblastoma: éreredetű daganattípus, amely gyakran társul von Hippel-Lindau betegséggel.

Lipoma: zsírszövet eredetű jóindulatú daganat, amely gyakran társul a gerinc fejlődési rendellenességeivel (pl.: tethered cord, lypomyeloschisis).

Leggyakrabban előforduló tünetek:

  1. Fájdalom: leggyakrabban előforduló panasz, ami általában orvoshoz viszi a betegeket. Az alsó gerincszakaszon (filum terminale) előforduló tumorok esetében szinte mindig jelen van. Eltérő fájdalomtípusokat különböztetünk meg:
    1. radikuláris (gyöki) fájdalom: az ideggyökök lefutása mentén sugárzó fájdalom, amely főleg az alsóbb gerincszakaszon előforduló tumorok esetében jellemző és az esetek többségében az alsó végtag érintett. Az ideggyökök kompressziója (a tumor nyomást gyakorol a gyökre) miatt alakul ki. Ez a fájdalomtípus gerincsérv előfordulása kapcsán is gyakran létrejön.
    2. lokális (helyi) fájdalom: a daganat által érintett gerincszaka helyi fájdalma, amely mozgásra fokozódik.
  2. Mozgató rendszer zavara: az izmok mozgatásáért felelős idegrostok érintettsége miatt alakul ki. Felnőttek esetében főleg izomgyengeség, gyermekeknél inkább járászavar formájában jelenik meg. Hosszú idejű fennállása során előfordul az izmok sorvadása és rángások (fasciculatio) megjelenése is. Gyakran társul hozzá az érző rendszer zavar.
  3. Érzőrendszer zavara (fájdalmon kívül): érző rostok érintettsége miatt gyakran fordul elő zsibbadás, csökkent fájdalom, tapintás, és hőmérséklet érzés.
  4. Vegetatív rendszer zavara: az alsó gerincszakaszt érintő tumorok esetében fordul elő és leggyakrabban az urogenitális rendszert érinti (vizeletürítés, nemi működés), amely során a vizeletürítés nehézsége (retenció) vagy vizelettartási zavar, illetve impotencia alakulhat ki. Ritkább esetben érintettek lehetnek a székletürítésért felelős vegetatív rostok is, amely tünet általában a záróizmok gyengülése (tónusvesztése) formájában jelentkezik.
  5. Egyéb tünetek lehetnek: a gerinc alakjának változása (scoliosis, lordosis), látható kidomborodás a háton

Diagnózis

Kizárólag a klinikai tünetekre támaszkodva nehéz megkülönböztetni az egyes daganattípusokat, illetve a gerincoszlopon belüli elhelyezkedésüket. Ennek ellenére ma már számos képalkotó vizsgálat áll rendelkezésünkre, amelyek az árulkodó tünetek megjelenése esetén pontosan megmutatják a daganat elhelyezkedését és segítik a műtét sebészi tervezését is.

  1. CT és röntgen vizsgálat: a gerinc csontos részét érintő gerincdaganatoknál nyújthat segítséget. A gerinccsatornán belül elhelyezkedő daganatok korlátozottan láthatóak ezekkel a módszerrel, illetve sugárterhelést jelentenek a beteg számára. Kontrasztos CT vizsgálat során egyes daganattípusok felfedezhetőek.
  2. MRI: a modern idegsebészet legfontosabb diagnosztikus eszköze. Intravénás kontrasztanyag beadását követően, sugárterhelés nélkül jól feltérképezhetőek a gerinccsatornában elhelyezkedő képletek is.
  3. Myelográfia: ritkábban használt diagnosztikus eljárás, amely során a gerincvelőt körülvevő zsákba juttatott kontrasztanyag beadását követően láthatóvá tehető a gerincvelő alaki eltéréseit (szűkülés, kiszélesedés) okozó elváltozások.
  4. Angiográfia: főleg az éreredetű daganatok esetében alkalmazott eljárás, amely során láthatóvá tehető a daganatot alkotó érhálózat, illetve a tápláló és elvezető erek pontos lefutása.

Kezelési lehetőségek:

A gerinctumorok ellátása, hasonlóan az agydagantokhoz, összetett feladat. A mihamarabbi és radikális (az egész daganatra kiterjedő) sebészi eltávolítás kiemelkedően fontos a betegség későbbi lefolyása és a műtét előtt megjelenő tünetek megszűnése szempontjából. A gerincdaganatok egy része egészben eltávolítható, de nem ritkán a gerincvelő állományába terjedő daganatok műtéti eltávolítása nem lehetséges, illetve hosszú időn át fennálló idegrendszeri károsodás esetében a műtéttől javulást nem várunk. Ilyen esetekben lehetőség van sugár-, illetve kemotherápiára a folyamat lelassítása céljából. Áttéti daganatok esetében fontos az elsődleges tumor felkutatása, és szakszerű kezelése.